Laczkó János életútja

 

Laczkó János Békéscsabán született 1951-ben. Általános iskolába is Békéscsabán járt, majd a középiskolai tanulmányait Budapesten, a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban végezte. A középiskola elvégzése után műszaki egyetemen szeretett volna továbbtanulni, de szülei a továbbtanulását anyagilag nem tudták támogatni (innen az alapítvány céljának gondolata), ezért az államilag támogatott katonai pálya felé orientálódott, pilóta szeretett volna lenni.

Debrecenben kezdte el katonai tisztiiskolai tanulmányait, de az utolsó egészségügyi vizsgán kiderült, hogy repülőt nem vezethet, emiatt kérte sorállományba való átvételét.

Sorkatonai szolgálatát Szandaszőlősön a repülősöknél teljesítette.

Leszerelése után Békéscsabán a Téglaiparban helyezkedett el, elektrikusként, majd később főenergetikusként dolgozott a vállalat átalakulásáig.

Már középiskolás korában dolgozni kezdett a tanulás mellett (hólapátolástól kezdve a fotóstúdióbeli lámpa beállításokig sokfajta munkát elvállalt), hogy a fővárosi tanulótársaival részt tudjon venni különböző szabadidős, kulturális eseményeken, kirándulásokon stb.

Ennek a későbbiekben folytatása lett, mert a hivatalos munkaidőn túl mindig vállalt plusz munkát, barkácsolást, szerelést azért, hogy élete anyagilag könnyebb legyen, mint a szüleié volt. Ezért amikor lehetősége adódott, GMK-t alakított és szakmabeli kollégáival munkaidőn túl is mindig dolgozott. Ebből a GMK-ból (gazdasági munkaközösség) alakult meg tulajdonképpen a régi munkahelye átalakulása után az ELEKTROLABOR Ipari Elektronika Kft.

Szakmailag állandóan tovább képezte magát a munka mellett, nagyon érdekelte a műszaki tudományos fejlődés. A Hannoveri világkiállításon számtalanszor részt vett, de Frankfurtban is többször járt a világítástechnikai kiállításon.

A szakmai folyóiratokat rendszeresen olvasta, aktív tagja volt az Elektrotechnikai Tudományos Egyesületnek.

Állandóan hosszú távú céljai voltak, fejlődni, bizonyítani akart, büszke volt arra, amit elért.

Szakmáját nagyon szerette, partnerei elismerték tudását és munkásságát, és ő szintén tisztelte, becsülte őket, ill. kollégáit, akik mellette voltak az Elektrolabor Kft. mindennapjaiban, a munkában.

Tragikus hirtelenséggel 2011. február 15-én hunyt el, élete teljében, tele tervekkel, megvalósítandó célokkal.